Az anyagiakkal kapcsolatos összefüggések az újszövetség szemléletében.

 

 

  Az anyagi világ eredete, és a kijelentés megismerésének feltétele.

 

 

Isteni eredetű az anyagi világ. Minden, ami az anyagi világban tökéletes az mind Istentől származik. Az anyagi világ minden gonosz, és torzult formája kizárólag a Sátán munkájának, és az első emberpár, illetve az emberiség bűnének a következménye.

Ebben az írásban nagyon mély, és alapvető tanítások szerepelnek az anyagi világ Isten által szabott törvényszerűségeiről, amelyeket az Istenfiai, és Leányai számára kijelentett a Mindenható Isten az Atya, a mi Urunk a Názáreti Jézus Krisztus révén a Szentlélek által a Szentírásokon keresztül.
A jelen írás szellemi, ezért kizárólag szellemi embereknek szól. Ezért amennyiben nem születtél újonnan víztől, és Szentlélektől, illetve számodra a legnagyobb teológiai tekintéllyel a jelen világban az Isten után nem a szentlélek által kijelentett biblia, hanem a te saját nézeteid, vagy Vallásodnak, és Gyülekezetednek, vagy embereknek nézeteit tartod nagyobb tekintélynek, abban az esetben a Názáreti Jézus Krisztus nevében parancsolom, hogy ezt az írást ne olvasd el,

Abban az esetben, ha az előbbiekben leírtaknak megfelelsz, akkor is kérlek, hogy az írás elolvasása előtt imádkozzál, hogy az Isten akaratát megértsed, és meg ne botránkozzál azon, amit az Isten ki akar neked jelenteni a biblián keresztül, és ne ragaszkodj azokhoz a teológiai tévedésekhez, és ördögi eretnekségekhez, amelyek az írásban leleplezésre kerülnek.

2 Tim. 3,16-17
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

Gal. 1,8
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.

  Az újszövetségben szereplő kijelentések a tizedről, dézsmáról.

Luk. 11,42
De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

A tized Jézus kereszthaláláig volt érvényben.

Mát. 23,13
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Luk. 18,11-14
A farizeus megállván, ily módon imádkozzék magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Zsid. 7,1-27
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak; De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él: És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek. Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint? Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is. Mert a kiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott, a melyből senki sem szolgált az oltár körül; Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról. És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez. És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká, De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.  Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn, A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.

Jellemzően az előbbi biblia igéket szokták az újszövetségből idézni azon egyházak, és gyülekezetek, ahol a tized gyakorlata fenn áll. Természetesen az Ószövetségből rengeteg, olyan igét hoznak bizonyításuk alapjául, amelyek alapján úgy gondolják, hogy teljesen jogosultak ezt a gyakorlatot fenntartani, és mindazokat akik, ezt nem gyakorolják kárhoztatni főleg ószövetségi igék, és emberi magyarázatok alapján Van egy másik vallási kategória akik, pedig ugyanezt teszik magával az állammal is. Úgy gondolják, hogy az állampolgárok által adott adókból nekik joguk van részesedni, és kötelezni erre az államot, de ez is teljes eretnekség. A Bibliában az egyház teljesen elkülönül az államtól, azért is váltak olyanná ezek a vallások, mivel fontosabbnak tartották a földi hatalmat, és annak javait, mint Isten ajándékait.

  Az Ószövetségi tized szedés istentől rendelt gyakorlatának háttere.

4 Móz. 18,20-21
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjükből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttük: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között. De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatukért való osztályrész ez a mellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.

5 Móz. 10,8
Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő nevében mind e napig. Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképpen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

Ezék. 44,28
És lészen nékik örökségük: én vagyok az ő örökségük, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az ő birtokuk.

Az Ószövetségben Isten kiválasztotta Lévi törzsét (Lévitákat) papi szolgálatra. Izrael minden törzsének lett kijelölve Izrael területéből rész, kivéve a Lévitáknak, akinek semmilyen része és öröksége nem volt Izrael földjén, hanem csak az Úr, és az Izrael tizede. Tehát Izrael kb. 1/12 része az Úr előtt szolgált, akikről az Isten a tized révén, és az áldozatokból jutatott részt.

Az Újszövetségben már minden megtért, és víztől, és szentlélektől újonnan született krisztusi ember a választott nemzetség, és királyi papság része.

1 Pét. 2,9-10
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.

Mivel az Újszövetség a tökéletes áldozata (Jézus Krisztus kereszthalála, és feltámadása) révén a régi az Ószövetség ceremoniális (áldozati), illetve a papi szolgálat, és azt biztosító tizeddel együtt érvényét veszítette.

Zsid. 10,14-18
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat, Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

Jézus kereszthalála előtt sohasem mondott ellene a tized adásának, mivel akkor még ószövetség volt. Attól függetlenül, hogy Jézus Isten fia volt ő maga sohasem kért tizedet, sem kötelező egyházadót a tanítványaitól, sem a követőitől. Jézus kereszthalála után sem adott utasítást a tanítványainak a tized, és a kötelező egyházi adó beszedésére. A tanítványok pedig sohasem tartottak tanításokat a tized, és az egyházadó fontosságáról, és sohasem köteleztek senkit sem ezek megadására. Sok fajta bűn, és engedetlenség van megírva az apostolok leveleiben, de egyetlenegy ilyen nincs megemlítve. Ennek oka az, hogy nem kellett sem tizedet, sem egyházadót adni.

Lévita papságnak Isten törvénye alapján joga volt tizedet szedni, krisztus kereszthalálával nem csak a lévita papság szűnt meg Isten akaratából, hanem a ceremóniális törvény is.
A ceremoniális törvények megszűnésével együtt a tized adásának törvénye is megszűnt, mivel a ceremoniális törvények része. Attól függetlenül, hogy Ábrahám tizedet adott Shálem királyának, attól még a hivőknek nem kellett tizedet adni az apostoloknak. A körülmetélkedést is előbb adta Isten a törvényadásnál ma még sem kell a megtérteket, és a csecsemőket körülmetélni. Hiszen az is a ceremoniális törvény része.
A Zsidókhoz írott levél legfontosabb célja az hogy bizonyítsa, mind zsidóknak, mind pogányoknak, hogy a Lévíták és az Ószövetség szolgálatához képest az Újszövetség, és Jézus Krisztus, mint főpap szolgálata magasabb rendű és tökéletes, mivel Jézus Krisztus egyszeri áldozata tökéletessé teszi a hozzájárulókat.

Zsid. 7,12
Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.

A újszövetségi egyház nem hitelesíti a tizedszedést, sem az egyházadót, és azt amit nem ír elő arra nem lehet kötelezni senkit sem. Amennyiben valakitől ezt a gyakorlatot várják el, mindezt megtagadhatja a Názáreti Jézus Krisztus nevében, és felszólíthatja ebből a gyakorlatból való megtérésre az Egyházát, és Gyülekezetét, amennyiben nem hajlandó megtérni válaszon más az Isten tökéletes akaratát, gyakoroló Gyülekezetet vagy Egyházat.

Sajnos nem csak a tized gyűjtésének gyakorlata sátáni csúsztatás, amelynek gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, és a protestáns ébredések XVI-XX. századig nem kaptak világos látást erre az igazságra vonatkozólag.

   Az Isten akarata szerinti újszövetségi adakozás és vendég szeretett bibliai gyakorlata.

Az egyház létrejötte után a tized (egyházadó) gyakorlata megszűnt, amelyet a Jézus Krisztus által alapított szentek szükségeire történő adakozás, és a vendégszeretet gyakorlata váltotta fel.

Róm. 12,13
A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

Jézus és a tanítványok szükségeit sem tized (egyházadó) gyűjtés révén biztosították, hanem adakozásból.

Lk. 8,1-3
Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.


A szentlélek kitöltése révén a megszületett egyházban a szentek szükségeire való adakozás, és a vendégszeretet minden mai egyházat, és gyülekezetet felül múlt. Ebből is látszik milyen nagy erejű volt a szellem kiáradása. Elsősorban az egyházak nem biblia, és eretnektanításai, és gyakorlatai akadályozzák a hasonló anyagi szemlélet megváltozását. Amelyről majd később bővebben írok.

ApCsel. 2,42-47
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.  Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

Olyan szintű volt a szentlélek kitöltetése következtében az emberek szívének, és lelkében történt változás, hogy senki sem mondott vagyonából bármit is magáénak, hanem mindenük közös volt. A következmény az lett, hogy egyetlen szűkölködő sem volt közöttük, hasonló helyzet alakult ki, mint az Izrael népének Egyiptomból való kivonulásakor.

A tanítványok között Barnabásnak is megindította a szívét az Úr, és földjét eladta, és elhozta a pénzt, és letette az apostolok lábai elé. Ez azért is érdekes bizonyságként került megemlítésre a bibliában, mivel Barnabás Lévita volt, ezért nem lehetett földje Izraelben, de idegen területen igen. Az Ószövetség szerint a Lévitáknak az Úr az öröksége, és a tized. Az eset azért is tanulságos mivel a tized szedő nem tizedet szedet, és ami még fontosabb nem is tizedet adott, hanem ingatlan vagyonát adta az Úr népének szükségeire, ezért kapta a vigasztalás fia nevet, mivel sok szükségben lévő Isten népének vigasztalást adott a minden napi szükségeikben.

ApCsel. 4,31-37
Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt özöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.

A tizedszedő származású „Lévita” Barnabás minden gond nélkül megértette, és elfogadta az Isten akaratát, hogy az Ószövetségi ceremoniális törvény megváltozott, és a nagyobb, és magasabb rendű szövetségnek a Szellemnek (Szentléleknek) a szolgája. Kérdés az, hogy Te aki talán nem vagy Lévita származású, miért ragaszkodnál a Léviták „ szolgálatához, mikor Te már a királyi papságnak a szent népnek a tagja vagy, és ennek a hatalmas papságnak lehetsz szolgálatára, ahol mindenki testvér hiszen újonnan születünk nem testtől, hanem Istentől (víztől, Szentlélektől). Amennyiben újonnan születtél, hanem olvasd el „Az Egyház” című weboldalamat.

A legmagasabb szintű közösséget vállalt az Isten az előbbiekben említett adakozással, azért hogy ne legyenek szükségben lévők Isten népe között. A Szentlélek az Istennek tett hazugságokat számon kérte.

ApCsel. 5,1-20
Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?” Ő így felelt: „Úgy van, ennyiért.” Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.” Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket.
De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik:  „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Az igéből természetesen az is kiderül, hogy nem volt kötelező bármit is adni.

Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?”

Ebből kiderül az is, hogy a szentek szükségeire történő adakozás nem volt senki számára kötelező, hanem mindenkinek teljes szabadsága volt ebben. Azt hogy ez mindenki számára fontos volt ezt a Szentlélek, és a szeretett munkálta ki.
Isten gyűlöli a hazugságot, és főleg az olyan hazugságot, amelyik mögött a Sátán van, és a célja a Szentlélek megkísértése. Az Isten ítélete egyértelművé tette a hívők számára, hogy Isten jelenlétében hazudni egyenlő a halállal. Az ezt követő Istenfélelem még nagyobb megtérést, ébredést, és csodákat hozott magával, mivel a közösségből egyre jobban kiszorult a Sátán. Ekkor már olyan fokú szellemi erő jelent meg a gyülekezetben, hogy a Sátán már csak külső támadással próbálhatta a folyamatokat megállítani. A „farizeusok” irigysége mindig megjelenik a szellemi áttörésekkor, amelynek következménye a feljelentések, és a letartoztatás. De az apostoli szintű ébredést nem lehet, ilyen módon leállítani, mivel az Úr angyala közvetlenül beavatkozik a történésekbe, és ezekből a szent cselekedetekből folytatást kér az Isten. „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.”

Csel. 6,1-8
Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában. És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala; Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték. És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet. István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.

Az apostoli egyházban kialakult gyakorlata volt özvegyekről való gondoskodásnak „mindennapi szolgálatnak”, ennek főleg azért volt nagy jelentősége, mivel abban az időben még nem volt nyugdíj rendszer. Az egyház a valóban özvegyekről isten akarata szerint mindennap gondoskodtak. Főztek, asztal körül szolgáltak feléjük, és gondoskodtak róluk. Mivel tanítványok nagyon megszaporodtak, és ezért az apostolok nem győzték az igehirdetés szolgálata mellett az asztalok körüli szolgálatot, ezért választottak diakónusokat, akik Szent Lélekkel, és bölcsességgel teljesek voltak. Az eredmény még nagyobb ébredés lett És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.”

Megjegyzés:
Nagyon sok özvegyasszony, és ember él jóval a létminimum alatt, ráadásul különböző egyházakban nagy részükről semmit nem gondoskodnak. Sokuktól, még az apostoli időkben sem alkalmazott tized, vagy egyház adó adására kötelezik őket, amely teljesen eretnek, és szívtelen érzéketlen és farizeusi cselekedett, ahelyett hogy mindennapi szolgálatban részesítenék őket. A XXI.-ik században eljött az ideje, hogy mind a hívők mind az egyházak megtérjenek a szívtelen, és Istentelenül érzéketlen gyakorlataikból a szegények javára történő adakozásra, és mindennapi szolgálatra. Az Isten elnézi a tudatlanságot, de ehhez nem kell hivőnek lenni, hogy bárki felismerje a környezetében a szükségeket, és azok irányában ne legyen érzéketlen, és ráadásul szegények kizsákmányolója.

Meglátjuk, az alábbi Bibliai részekből hogyan viszonyul az Isten olyan emberekhez, akik nem szívtelenek, hanem teljesek Isten, és embertársaik szeretetével.

Csel. 9,36-41
Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle. És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.

Tábitha gazdag volt jó cselekedetekben, és alamizsnákban, melyeket osztogatott. Az özvegyasszonyok mindnyájan sírva bizonygatták rendkívüli cselekedeteit.
A belső ember szerint rendkívül gyönyörű, jócselekedetekben gazdag, nőtanítvány feltámadása egyértelműen a rendkívüli jócselekedeteinek a következménye. Isten is örömmel teljesíti az igaz, és jócselekedetekben gazdag emberek érdekében tett kéréséket. Jézus is szívesen segített problémáikban ilyen embereknek.

Csel. 10,1-4
Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből. Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek. Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius! Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

Sokat tanítanak arról az Egyházakban, hogy mennyire fontos imádkozni, de arról már keveset, vagy talán semmit, hogy mennyire fontos a szegények szükségeire való adakozás. A könyörgés és alamizsna együtt indította arra Istent, hogy az első pogány ember megtérhessen, és újonnan születhessen víztől, és szentlélektől, és üdvösséget nyerjen. A könyörgés szeretett cselekedetek nélkül, olyan mint a test lélek nélkül.
Az Egyháznak meg kell térni a tizedelésből (egyházadókból), és helyre kell állítani a szegények szükségeire való adakozást (alamizsnaosztást).

   A szentek szükségeire való adakozás példái.

1 Kor. 16,1
Ami szentek számára való alamizsnát illeti, a miképpen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképpen cselekedjetek. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat.

Az egyház általános gyakorlata volt szentek számára való alamizsnagyűjtés, amit az előbbi ige is egyértelműen igazol. Tehát a már említett tized helyett a szentek számára történt alamizsnagyűjtés volt elterjedve. Az igéből az is kiderül hogy a hét első napján vasárnapra kérte, hogy mindenki magánál gyűjtse össze az adományt, hogy ne azon a napon legyen a gyűjtés, amikor a Pál apostol odamegy. Ebből az is kiderül, hogy az apostoli gyülekezetek nem vasárnaponként jöttek össze, és természetesen nem szentelték meg ezt a napot. Olvasd el majd el a „Szombat vagy vasárnap, vagy valami egész más.” című honlapomat.

 

Csel. 11,28-30
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.

Kialakult a szükségben lévők számára adás, abban az esetben is, amikor valamilyen természeti csapás miatt éhínség lett és az érintette a krisztus követőit.

Róm. 15,26-28
Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.

Gyülekezetek nem csak a saját szegényekről gondoskodtak, hanem más gyülekezetek szegényeiről is, legfőképpen a Jeruzsálemi zsidó gyülekezet szegényeiről, mivel onnan indult ki az evangélium is a pogányok felé.”Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.” Ma is különös figyelemmel kéne kísérni Izraelben lévő történéseket, és segítséget kéne nyújtani a zsidó krisztus követő szegények segítségére. Természetesen hasonlóan azon gyülekezetek felé is ez a tartozás jogos, amelyek anya gyülekezeteként az adott gyülekezet(-ek) alapításában anyagi, és lelki javakat biztosítottak.

     Szentek iránt való szolgálat jótéteményének közössége.

Szövegdoboz:  Az alábbi igéket jellemzően a tized (egyházadó) gyűjtés, és általános adakozás céljából idézik. De az igéket idézve nem arra használják fel, amiről isten igéje szól. Ebből a szempontból jobb lenne, ha mind a tized gyűjtéshez, mind az általános gyűjtéshez nem is idéznék ezeket. Mivel a tizedből, mind a gyűjtésekből általánosan nem a gyülekezet, és az egyház szegényeiről gondoskodnak, hanem az egyház klérusáról, amelyek nem egy esetben túlzott igényeiket elégítik ki (luxuslakás, és autók, magas jövedelmek, nem beszélve némelyik egyház vezetőinek császári külsőségeiről), valamint ebből történik az egyház olyan nem bibliai alapú intézményeinek fenntartása is. Olyan templomokat, és gyülekezeti házakat létesítenek, amelyek nincsenek kihasználva (átlagosan 1 héten 7-14 óra kihasználtsága van), de fenntartásuk óriási költségekkel járnak. Nem beszélve a történelminek mondott egyházak bálvány templomaira, amelyek fenntartása, és felújítása már nem csak saját híveiket terheli, hanem az egész társadalomét. Sok-sok milliárdot költenek évente ezekre jellemzően állami pénzekből, ahelyett hogy a szükségben lévő emberekről gondoskodnának. Ha az Állam, és a települések vezetői inkább gondoskodnának a városok, és falvak szegényeiről, az nagyon nagy cselekedett lenne, amelyre biztosan tudom, hogy Isten nagyon nagy kegyelemmel válaszolna. Nem beszélve arról, ha a vallásos emberek megtérnének a „szent” helyek, templomok, bálványok imádatából, és a helyett az élő Istenhez térnének, és a hiábavaló bálványok karbantartásából felszabaduló összegeket, a krisztus szegény követőinek szükségeire szabadítanák fel. Sok ezer dollár milliárd van a történelmi egyházak bankjaiban, aranyban, valutában, ingatlanokban, és műkincsekben, amelynek csak egy részét, ha felszabadítanák, akkor meg lehetne oldani belőle az éhínségben szenvedő világ szükségét. A Barnabás (Vigasztalás fia) lelkület nagyon hiányzik az Egyházból, meg kell térnie. Eljátsszák, hogy milyen szegények, és közben millárdokon ülnek, és még az államot is lehúzzák, és olyan privilégiumokkal rendelkeznek (adómentesség, a legkülönbözőbb kedvezmények, állami pénzből oktathatják a biblia tanításaitól elhajlott dogmáikat, stb.), amelyekkel senki más nem rendelkezik, és még ez sem elég nekik, mert olyan telhetetlenek. Éves szinten 10 milliárdokat kapnak ezeken felül kárpótlásul az államtól, ők valaha is fizetek kárpótlást az államnak, és a meghurcolt kivégzett emberek tömegeiért, és a történelemben tett cselekedeteinek kártalanításáért.

 

2 Kor. 8,1-9,15
Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak, Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. És nem a miképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratából. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképpen elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképpen az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre; Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt; Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt  is. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége: Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is. Utasítás a segélygyűjtést illetőleg; buzdítás a jókedvű adakozásra. A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. Hiszen ismerem a ti készségteket a mellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a múlt esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt; A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

A Jeruzsálemi gyülekezetben vagyonközösség jött létre addig a pogányokból megtértek között pedig Szentek iránt való szolgálat jótéteményének közössége. Az igék alapján az jelenti, hogy nem volt bár vagyonközösség, de a gyülekezet, és gyülekezetek szegényei részére erejük, vagy erejükön felül adakoztak. Ezt a gyakorlatot várták el az apostolok a pogányokból megtért gyülekezetektől.
Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket.” A Korintusi gyülekezet megértette, hogy mekkora áldás származik ebből, és  a „szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett”.

A szentek iránt való jótéteményben kell minden krisztus hivőnek, és Egyháznak bővölködni elsősorban, és nem az anyagi javaiban kizárólag.

„Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.”... „Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

Szövegdoboz:  Istennek nem akarata az, hogy a „klérus” tagjai, vagy némelyek úgy bővölködjenek, hogy az adakozó szegényeknek ebből szükségeik, és nyomorúságuk legyen. Vannak olyan egyházak is ahol a vezetők császári pompában élnek, és szegénységet felmagasztalják, míg ők ebből egy kis részt sem érzékelnek, ezek nem mások, mint képmutató farizeusok. Máshol a vezetők a gyülekezeteket a saját vállalkozásuknak gondolják. Ők nem, hogy „béresek”, hanem tisztességtelen, és szívtelen, érzéketlen rút nyereség vágyó emberek. Sajnos ez a mai egyházban valóság. Némely „klérus tag” szegényeket adakozásra ösztönöznek az előbb említett félreértelmezett igék alapján, majd az adakozásból bejött összeg jelentősebb részét magukénak gondolva, legfőképpen a tizedet, abból olyan javakat halmoznak fel, amelyek miatt ráadásul még nem is szégyenkeznek. Sőt az ilyen formán szerzett javaikkal a bővölkédésükről dicsekednek Istentiszteleteken azok előtt, akiktől a javakat különböző bővölködésről szóló kiforgatott igékkel, és nem bibliatanításokkal kikényszeríttetek, és ráadásul azoktól, akiknek egy része szükségben élő szegény ember. Akiktől nem, hogy egyházadót, vagy tizedet, vagy adakozást kéne kikényszeríteni, vagy kérni, hanem pont fordítva adakozásból bejött javakban kéne őket részesíteni.

 

Az előbbiekben említett egyházi vezetőkhöz képest, csak ilyen emberek lehetnek püspökök, diakónusok.

1 Tim. 3,1-13
Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?) Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék. Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók; Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek. A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.

Ezeket az Ő megszégyenítésükre is írtam le.

Márk. 11,15-17
És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

Az egyházat a vezetők révén a szegények kirablójává tették azt, azért hogy ők bővölködő életet élhessenek. Jézus is ostorral űzte ki azokat a templomból akik üzletet csináltak az imádság házából.

1 Tim. 6,10-12
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

Egyházba az ördög pénz szerelme révén betette a lábát. De most leleplezzem Isten igéje alapján.

Tit. 2,11-15
Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

Isten üdvözítő kegyelme is arra tanít minket „hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.
Jézus nem azért jött be a világba, hogy a saját követőiből, világi kívánságokkal átitatott (hatalomvágyó, pénzsóvárgó), mértéktelen tanítványokat képezzen. Akiknek minden céljuk, hogy a világi hatalom (politika) részesei, és mértéktelen gazdagság birtokosai legyenek. Sajnos a történelmi egyházak közül többre ez maximálisan igaz. Ezek nem Jézus tanítványai, hanem a ördög tanítványai, és a világ követői.

2 Tim. 3,5
Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.

Ne legyél ilyen egyházaknak részese, ezért azokat az egyházakat is kerüld, akiknél meg van a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.
Szövegdoboz:
Szövegdoboz:  Sajnos egy olyan teológiai túlzások vannak jelen a teljes evangéliumi gyülekezetekben, amely Isten kinyilatkozott mértékletességi tanácsát burkoltan a hívőkben elvitte anyagiasság irányába. Ez a bővölködési tanítások. Amelyek még nagyobb falat emelnek a szegények és a gazdagok között. Mivel Jézus nem azt tanította, hogy köztettek nem lesznek szegények.

Márk. 14,7
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

Sajnos az eltorzult egyház odáig süllyedt, hogy megszégyenítik a szegényeket, megvetik őket azért, mert nem bővölködnek anyagiakban. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy őket isten nem áldotta meg. Diszkriminálják őket, és gazdagoknak külön helyeket biztosítanak, és egyházi tisztségeket. Mivé lett némelyik egyház.

Jak. 2,2-10
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé? Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek? Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.

Bejönnek a gyülekezetbe a szegények, és 10-szeres meg százszoros áldást ígérnek neki az adakozáskor, és az utolsó pénzét is kibeszélik a pénztárcájából. Utána a szükségben lévőt elküldik békességgel.

Jak. 2,13-17
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

Sajnos az egyház az alapvető szükséget nem tölti be érzéketlen a szegények szükségeire. A különböző alapítványok, és szeretet szolgálatok csak, azért vannak, hogy igazolják az egyház mennyire betölti a küldetését, és újabb pénzeket igényeljenek az adó fizetőktől. De valójában saját híveinek szükségeiről sem gondoskodnak.

1 Ján. 3,16
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk. És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.

Az elhajlott egyház a legnagyobb kizsákmányoló a történelemben, és a felbecsülhetetlen gazdaságot halmozott össze. A reformáció után létrejött egyházak is ebbe a bűnbe maradtak különböző szinten.

Jak. 5,1-7
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.

Mát. 23,4-14
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést. És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester! Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.

Az egyház elhordozhatatlan igákat helyezett az emberekre, de azokat ujjukkal sem illette. Felemésztették az özvegyek házát, ahelyett hogy segítettek volna az özvegyek, és a szegények szükségeiben. Az által, hogy az egyház minden javat begyűjt, és abból csak nagyon kicsit fordít a szegényekre, ezért azon javakat, amelyeket a hívektől begyűjtöttek azt a hívek már nem tudják a szegények megsegítésére felhasználni. Ha mégis szeretne, akkor további javakat kell a tizeden (egyházadón) és az adakozáson felül erre felszabadítani, de ez már általában a többségnek nem lehetséges. Következményeként az egyház ilyen módon megakadályozza a hívek jócselekedeteit is.

Mát. 25,31-46
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Az egyház, és annak vezetői, híveivel együtt nem töltik be legalapvetőbb parancsát Jézusnak. Az Isten ítélete van az egyházon, mivel az egyház még a saját szegényeiről, özvegyeiről sem gondoskodik az apostoli egyházi gyakorlat szerint, de a hívektől tizedet, és az adományokat begyűjtik, de a tényleges rászorulókon csak felületesen  segítenek.

Luk. 12,13-15
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.

A ma divatos bővölködés tanításai ellent mondanak Jézus tanításainak, mert Ő keményen kimondja nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az élete. Ez pedig Isten szolgáira teljesen érvényes, nekik kéne keresni legkevésbé az anyagi bővölködés útjait, helyette Isten útjait kéne keresni, oly módon, hogy közben nem fosztják ki az embereket.

Luk. 12,16-21
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az  Istenben gazdag.

Minden embernek el kell döntenie, anyagiakban, vagy Istenben akar gazdag lenni. Nem lehet két Úrnak szolgálni el kell dönteni Istennek szolgálsz, vagy a Mammonnak.
Ne anyagi javakban legyél bővölködő, hanem Istenben legyél gazdag, mert számon kér érte Isten. Inkább a mennyei bankba kerüljenek javaid, mint eltorzult egyházak Júdási pénzeszsákjaiba, vagy a világ bankjaiba.

Luk. 6,24-25
De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat. Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.

Jel. 3,14-18
A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

Anyagi szinten sok egyház, és sok hivő meggazdagodott, de Istenben szegény és vak és mezítelen. Megtérésre van szüksége mind az egyházaknak, mind vezetőinek, mind a híveknek.

Luk. 12,13-15
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.

Nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete, hanem istenben van az ember élete, és a mennyei kincsek gyűjtésében. Sajnos némelyeknek a pénz szeretetét, még teológiai tanításokkal is próbálják legalizálni, sőt még mintának is tartják. Az egyházban helye nincs a telhetetlenségnek, és ebből következő vagyonnal való bővölködésnek.

Luk. 16,13-15
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.

Ami emberek előtt magasztos az Isten előtt utálatos.

Luk. 13,23
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.

Mát. 7,21-27
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

Önmagában a karizmatikus megnyilvánulások a szeretett megnyilvánulása nélkül, semmit nem ér. A szeretett nélkül, és annak cselekedetei nélkül még a nyelveken szólás is zengő érc, és pengő cimbalom. Hamis hangot ad, olyan fém hangot a pénzhez hasonlót, mint olyant ami rossz helyen van, rossz helyre esik. Istenem adj kegyelmet, hogy megértsük milyen fontos isten beszédeit megcselekedni, úgy mint akinek egyik keze nem tudja, mit cselekszik a másik. Az egyházak közül sokban hallatszik csengő, pengő hangok, amelyek nem szükségben lévők kezeibe érkeznek.

Mát. 25,14-46
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más  öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda  néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő  dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Az emberekre igaz az a törvény, hogy amit vet, azt aratja, és aki nem vet az nem is arat. Atyánk elvárja, hogy amit kaptunk tőle, abból vessünk, helyezzük pénzváltókhoz, akik a földi anyagiakat átváltják mennyei kincsekre. De Istenre nem vonatkozik az anyagi világ szabálya, mert ő ott is arat, ahol nem vettet. Ne legyünk hitetlennek, és restek ennek elhívésére, és megtételére. Amennyiben ezeket nem cselekszed meg a legkisebbekkel (szegényekkel, árvákkal, özvegyekkel, betegekkel, földönfutókkal stb.) nem lehet örökéleted.

Luk. 14,12-14
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

Az emberek szívesen hívják meg vendégségükre előkelő befolyásos embereket, vagy szeretteiket, rokonokat, barátokat, annak reményében, hogy ebből hasznuk legyen vagy, hogy viszont hívják őket.
 „Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
Kit is kell meghívnunk? Azt aki szükségben van az Isten népe között, és a világban. Jézus is a szükségben lévőkért jött ebbe a világba Akár anyagi, akár szellemi, lelki, vagy testi szükségben lévőkért, és ebben az Egyházi vezetőknek kellene élen járva példát mutatni.

Luk. 14,15-24
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

Luk. 16,19-31
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Atyám kérlek, hogy megértsük, hogy ne csak a javakat vegyük el, és bővölködjünk, hanem szerezzünk mennyei kincseket, amelyet rozsda és a moly nem emészti meg.

  Ha tökéletes akarsz lenni ?!

Mát. 19,16-26
Szövegdoboz:  És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

Márk. 10,17-31
És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.

Sok nagy vallási vezető bővölködő lesz utolsó, de sok utolsó az előbbiek szemében megvetett ember lesz első.

 Ha nem is leszel tökéletes, de ezeket kerüld…

1 Tim. 6,6
De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

Legyél megelégedett. Ne akarjál meggazdagodni, és hittől eltévelyedni (bővölködés tanításainak túlzásai), és magadat sok fájdalommal átszegezni. „De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.”

1 Tim. 6,17
Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

A gazdagoknak, hogy elnyerjék az örökéletet az előbbieknek figyelembe vételét, és cselekvését kéri Isten és az apostol.

Tit. 2,11-15
Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.

„megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon

Jak. 1,9-11
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.

Jak. 5,1-7
Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek. Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap.

1 Ján. 3,16-18
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

   Kell-e adott fizetni, és engedelmeskedni a hatalomnak:

Mát. 17,24-27
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

Márk. 12,13-17
És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben. Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.  És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.

Róm. 13,1-8
Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

A hivőknek ugyanúgy kötelességük adót fizetni, mint a világiaknak. Igazából meg is adóztatná, és privilégiumokat megszüntethetné az Állam az Egyházakkal szemben, főleg azért, mert nem teljesítik Istentől rendelt kötelességüket megfelelően.
  
  Viszony a hozzátartozókhoz.

Márk. 7,8-13
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

A tized, és a korbán (templomi ajándék) adása helyett inkább tegyetek jót szükségben lévő szüleitekkel, és ne hagyjátok, hogy emberi rendelésekkel megfosszanak a jó cselekedetek lehetőségétől. NE emberi rendeléseknek engedelmeskedj, hanem ISTEN BESZÉDÉNEK!

1 Tim. 5,16-17
Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.

Az igéből is kiderül, hogy az özvegyekről még a gyülekezet is gondoskodott, de ha az özvegynek hozzátartozója hivő volt akkor neki volt kötelessége gondoskodni róla, hogy a gyülekezet a valóban az özvegyeket segíthesse.

 Viszonttartozás:

1 Tim. 5,4
Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.

 Az Ővéiről, és a családtagjairól való gondoskodás kötelesség.

1 Tim. 5,8
Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

Sajnos némelyek rosszabbak a hitetlennél.

  A tartozásokhoz való viszony, valamint a tisztességtelen módon szerzett javakkal való helyes rendelkezés.

Luk. 19,1-10
És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

A emberektől tisztességtelen úton szerzett javakat vissza kell jutatni a sértetnek. Attól függetlenül, hogy azt lopással, csalással, pereskedés útján szerzett valaki. Zákesus négy annyit adott vissza. Az Isten nevében hamisan idézett igékkel kikényszeríttet javakat is, amelyek valakinek a meggazdagodását szolgálta szükséges vissza adni a gyülekezetnek, ha más nem a gyülekezet szegényeinek, mert addig nem lesz üdvőssége a eltévelyedett szolgának. Ugyanúgy a más utón szerzett tisztességtelen javakat vissza kell jutatni, hogy üdvőssége legyen a háznak. Sajnos sok esetben egy családtagnak tisztességtelensége miatt az egész család átok alatt van, annak megtérése esetén az egész család szabad lesz, és üdvözülhet. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. Isten nem szeretné, hogy egy ember is elvesszen, hanem örökélete legyen.
Jézus nem foglalkozott az előítéletekkel annak érdekében, hogy téged is megmentsen.

  A szükségben lévők ne aggodalmaskodjanak, hanem higgyenek.

Luk. 12,22-34
Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Az Atyánk tudja mire van szükségünk, és az Övéi is értik, és Isten természetes módon a népén keresztül, és a természetfeletti módon is csodákon keresztül gondoskodik. A felhívása egyszerű szerezzetek magatoknak elfogyhatatlan kincset a mennyországban.

  Miből élnek az Isten szolgái (apostolok, próféták, evangélisták, presbiterek stb.)

1 Kor. 9,1-18
Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem. Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. De én ezek közül egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél.

Egyértelműen kiderül, hogy aki az evangéliumot hirdeti az evangéliumból kell megélni. Természetesen oly módon, hogy a szentek javára történő adakozásból részesülnek nem olyan torzult formában, mint némely egyházban, hanem úgy hogy a szolgáló szükségei be legyen töltve, és ebből nem dőzsöl míg a gyülekezet szegényei szükségben maradnak. Amennyiben szükségségben van a szentek az Ő szükségeikkel, együtt kell élniük a szolgálóknak is. Pál apostol kivételes apostol volt ingyen hirdette az evangéliumot Korinthusban. Saját kétkezi munkájából élt meg, annak érdekében, hogy ezáltal is megnyerje őket az evangéliumnak.

Csel. 20,34
Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

Az egyháznak ugyanolyan kötelessége az adás, mint a vétel. Legfőképpen azok a szervezetek (egyházak, szeretet szolgálatok, alapítványok stb.), amelyek keresztény adakozásból tartják fent magukat a legnagyobb felelőségük szerint meg kell szüntetni, olyan kiadásokat, amelyek akadályozzák, hogy a gyülekezet szentjeiről gondoskodjanak. Főleg azért is, mert jobb adni, mint venni. Ahogy Jézus, és a apostolai  is gondoskodtak a szegényekről ugyanúgy kell Jézust követő tanítványoknak ma is.

2 Tim. 2,6
A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.

A bejövő adakozásokból először kell részesülni Isten szolgáinak.

2 Kor. 11,7
Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

Amikor egy új gyülekezet plántálnak nem jó dolog, hogy a kis számú bébi gyülekezet tartsa el csak az Isten emberét. De az is, hogy néz ki, hogy az állam biztosítja minden egyházi tisztségviselő fizetését. Erre semelyik államot Isten nem kötelezte, ezeket az állam bármikor vissza is vonhatja.

1 Tim. 5,17
A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

Minden esetben azon szolgálok akik a tanításban, prófétálásban, prédikálásban szolgáló atyafiak, és ezen szolgálatuk hatékony és sok gyümölcse van kettős tisztességre méltassanak. De azon szolgálok, akik béres lelkületűek, azok helyett szükséges pásztor lelkületű atyafiakat választani. A szolgálatra nem teológiai végzettség, és protekció, és az anyagi áldás mértéke a döntő, Hanem az elhívás, és a krisztusi jellem, és a tanításra való alkalmasság (Isten, és biblia ismeret, és a szent Lélek vezetésének felismerése). Sok esetben a gyülekezetekben nem a legalkalmasabb emberek szolgálnak, és vannak olyan egyházak is ahova maga a Sátán helyezi ilyen tisztségbe saját fiait. Isten nem „tökéletes” embereket keres szolgáiul, hanem olyanokat, akiket tökéletessé tehet. Jézus sohasem anyagi, vagy emberi háttere miatt választotta ki követőit, hanem olyanokat, akiket Isten választott ki. Sok gyülekezetben János, Simon, Filep stb. sohasem találta volna meg szolgálatát, ahogy ma sem találja meg sok kétkezi munkát végző. Holott közöttük vannak apostolok, próféták, stb. Az egyháznak a szolgálok kiválasztásának gyakorlatából is meg kell térni.

A Krisztus Egyházának Gyülekezetei a tanulmányban (tanításban) írt biblia elveket betöltik. Ha szeretnél ilyen Gyülekezethez tartozni, írj, amit főoldalon megtehetsz.

Jézus Krisztus nevében megköszönöm a hosszú honlap elolvasását, és az Isten kegyelmét, és a Szentlélek vezetését kértem, hogy Isten üzenetének megértő cselekvője legyél a saját, és környezeted üdvösségére. …

Ezt a tanítást megköszönöm a kijelentések Atyjának, és a Fiának Jézus Krisztusnak...

Ámen …

 

Vissza a főoldalra